Haza

Bús borongós esős nap vezet
Fejem lehajtva, csendben így megyek
Csendben lépkedek, igyekszem át
Az élet tengerének tajtékzó habján
S ha valaki tétován megállít
Kérdezve merre, hová igyekszem
Én azt mondom egy helyre
Ahol mindig szívesen kell, rám várni
Haza, igen, a lelkem haza szállít

Haza, otthon, mindkettő ugyanaz
Átölel forrón, óv és betakar
Betakar, ha fázok, mint legelőt a hó
Azt hiszem itt belül, érzem ez jó
Sose vár a világban, soha semmi jó
Olyan biztos nem, mit otthon megkapok
Sőt kérnem se kell, folyton körbefon
Körbefon a béke, gyengéden átkarol
Hazatérni mindig, ha a világ eltarol

Eső szemerkél, eláztat ezt látva
Húzom össze kabátomat sietve
Kanyarog végtelen út előttem
De nincs messze a lámpa
A biztonságot sugalló fénylő váram
Ha odaérek, kopogok majd halkan
És kinyílik csendben az ajtó
Gyöngéden beljebb invitál engemet
Kedvesen kiejtet szép szó…